A tó élővilága igazán télen "éled fel", amikor csak kevés fürdőző merészkedik ki a szabadba, s persze a téli körülmények közepette a meleg vizű tó vonzza a madarakat - hangoztatja Csiszár Viktor, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, aki a hévízi tó közelmúltbeli kutatásának koordinátora is volt. Hozzáteszi azt is, hogy a különlegességek persze nem mindig látványosak, ezért a gyógyulni vágyók vagy sétálók talán észre sem veszik őket.

Madárvilág télen-nyáron

Az állatvilág gerinces képviselői közül számos apró rágcsáló lakik a tó körül, így előfordulnak vízi cickányok, vízi pockok, de olyan denevérfajok is, amelyek igénylik a víz közelségét, anélkül ugyanis könnyen kiszáradnának. A korábbi tanulmányok szerint hétféle denevért is találtak, köztük vízi és tavi denevéreket, sőt az igazán ritka alpesi fajtát is. Ezek egy része a tavon cölöpökön álló épületek alatt, a tó felszíne fölött fészkel, akárcsak a molnár- és füstifecskék, amelyek száma örvendetesen nőtt a korábbi évek csökkenése után. A madarak köréből a fürdővendégek által is kedvelt kis vöcsök különleges szokást vett fel, ugyanis vándormadár léte ellenére egy-két család rendszeresen itt telel át, ami meglehetősen ritka.

Télen, amikor a Balaton befagy, a hévízi tóra és a melegen párolgó lefolyójára több madár is átköltözik, például a fokozottan védett kis kárókatona néhány példánya, néha egészen nagy mennyiségű szárcsa, de a szintén nem védett körbe tartozó kárókatonák és tőkésrécék képviselői is megjelennek, néha még egy-két szürke gém és hattyú is tiszteletét teszi.

- A fürdőzők néha megijednek a siklóktól, de ezek igazán ártatlan kockás és vízi siklók, jelenlétük pedig a kiváló vízminőségre utal. Nagy számban találhatók békák és unkák, köztük kecskebékák, kis tavi békák, valamint vörös- és sárga hasú unkák - ecseteli a szakember. Felvilágosító szándékkal azt is hozzáteszi: az unkák abban különböznek a békáktól, hogy nem brekegnek, hanem "unkognak".

A tó meleg vizű lefolyójában mocsári teknősök élnek, de találni néha vörös fülű ékszerteknőst is. Utóbbiakat felelőtlenül a terraristák engedik itt szabadon, ami azért veszélyes, mert ha szaporodnak - bár eddig a tojásaik nem élték túl a telet - inváziós fajként kiszoríthatják a mocsári teknősöket.

Az akvárium helyett a tóban kötöttek ki

Ugyancsak a Balaton közelsége és az akvaristák az okai annak, hogy milyen is ma a tó halállománya. A lefolyóban vagy húszfélével találkozni, magában a 36 méter mély tóban csupán ötfélével. Igazából azonban nagyon nehéz ma már rekonstruálni, hogy milyen lehetett kétszáz vagy kétezer évvel ezelőtt a tó élővilága. Azt viszont biztosan tudni, hogy a ma leggyakoribb, alig két-három centiméteres szúnyogirtó fogasponty az 1930-as években szabadult el egy kísérlet során. Azt vizsgálták, hogy megeszi-e a Magyarországon is honos maláriaszúnyogokat, de mára olyan tömegben vannak, hogy mindenevőkké váltak. Szívesen csipkedik az emberi elhalt hámszöveteket is, vagyis ugyanazt elvégzik, amit az ázsiai "gyógyító" halak.

A hévízi tóban előfordul a naphal és a szivárványsügér, az előbbi a Balatonból, az utóbbi nagyjából tíz éve az akvaristáktól érkezett, és ez a nyolc-tíz centiméteres faj ma az egyedüli, amelyik kiválóan érzi magát itt. Ezüstkárász is úszkál a vízben, amely inváziós hal, de több mint kétezer éve egy különleges ponty alfaj is él Hévízen. Ez a latin nevében is hordozza, hogy kisméretű hévízi vadpontyról van szó, amelynek alfajjá nyilvánítása éppen folyamatban van. Azért különleges, mert fajtársaival ellentétben elviseli a meleg vizet. (folyt.)

IJ