Többek közt ezekre:

Milyen a jó nevelés? Hogyan kommunikáljunk a gyerekünkkel? Miért van szükség a bébiszitterre?

Vekerdy Tamás rendhagyó módon kezdte előadását. Megkérte a közönséget, hogy aki fáradt vagy szeretné a lábait kinyújtóztatni, nyugodtan mozogjon, és járkáljon kicsit, mert nem szeretné, hogy az ott ülők közül bárki rosszul érezze magát. Ez a hozzáállás aztán végig átjárta az előadás szellemiségét. Nem is éreztük rosszul magunkat.

A pszichológus elmondta, a nevelés gyakorlatilag együttélés, hisz a gyermek azt látja, aki vagyok, nem pedig azt, akinek mondom magam. A létünkkel nevelünk, emelte ki az előadó.

Fontos kérdés, hogy a gyermek személyiségének fejlődését hogy kezeljük. Az individuum iskolája szerint nem nekünk kell megmondani, hogy milyen legyen a gyerek, hanem az ő egyéniségét kell segítenünk kibontakoztatni. Ezt az elfogadást pedig a gyermekek megérzik.

Azonban ezt a hozzáállást nem szabad úgy értelmezni, hogy mindent megengedünk. Kevés, de nagyon határozott tilalmakra van szükség, hisz a gyermek súlyosan szorongani kezd, ha nincsenek határok. A túl sok szabály pedig betarthatatlan, és ez ugyanúgy gondot okozhat, mint a másik szélsőség.

Vekerdy Tamás hangsúlyozta, ha a családnak van pénze, akkor kell bébiszittert felfogadni. De ne csak olyat, aki a gyerekre vigyáz, hanem olyat, aki segít a házimunkában is. Erre azért van szükség, mert a szülőnek néha meg kell szabadulnia a csemetéitől, hogy feltöltődhessen. A pszichológus kiemelte, ha derűsek vagyunk és kipihentek, azzal sokkal jobbat teszünk a gyermekeinknek, mintha fáradtan és frusztráltan próbálnánk meg velük foglalkozni.

Szó esett a kommunikációról is. A gyermekkel testi érintésekkel, dalocskákkal és mondókákkal kell kapcsolatot tartanunk. A személyes érzelmek átadása így valósulhat meg igazán a szülő és gyerek között. Az érzelmi intelligenciának ezzel olyan talajt nyújtunk, amelybe gyökeret ereszthet. Akik ezt a biztonságot nem kapják meg, azok később kamaszkorban nagy eséllyel elsodródnak. Keresik az érzelmeket, akár a gyakran váltogatott szexuális partnerekben, akár a drogokban. Aki viszont biztos háttérrel érkezik, nem sodródik, mivel érzelmileg intelligens lesz.

A pszichológus beszélt az iskolákról. Elmondta, a magyar oktatás ítélkezési dühben szenved, és ahelyett, hogy azt figyelné, mit tud a diák, inkább a hiányosságaira koncentrál. Elhangzott, az iskola dolga az lenne, hogy megtanítsa a diákot arra, hogy tud dolgokat. Fontos tényezőként említette Vekerdy Tamás a készségek gyakorlását. Elmondta, a skandináv országokban a diákok akár még hatodikban is foglalkoznak az írás és olvasás fejlesztésével. Ez lehet az oka annak, hogy a svéd érettségit tett diákok jobban teljesítenek olvasott szövegértésben, mint a magyar diplomások.

Vekerdy Tamás kitért az iskolás gyerekek szüleinek felelősségére. Elmondta, a családnak biztos hátteret kell jelentenie a gyermek szemében, akik megvédik a külvilággal szemben, ha az oktatási intézményben valami sérelem éri. Emellett fontos, hogy a szülő elismerje, az iskola a gyerek dolga. Ha túlságosan sokat foglalkozunk a jó teljesítménnyel, akkor pokolian rossz 8-12 év következik.

A pszichológus a televíziózásról negatívan nyilatkozott. Elmondta, a tv leköti az örökmozgó lényt, aki ennek hatására agresszív lesz. Ráadásul egy gyermeknek napi 4-5 óra rohangálásra és kiabálásra van szüksége ahhoz, hogy egészséges legyen, hiszen az agya majdnem akkora, mint egy felnőtté, de a tüdeje sokkal kisebb. A mozgás hiánya ráadásul elsorvaszthatja az idegpályákat, ami beszéd és egyéb zavarokhoz vezethet.

Az előadó idézte a Waldorf iskolák működésének egyik alapelvét. A gyermeknek ki kell bontakoznia, és a mi dolgunk az, hogy ez elől elhárítsuk az akadályokat - jelentette ki Vekerdy Tamás.

IJ