Az Európai szociális párbeszéd: multiszektorális iránymutatások a harmadik fél által a munkavégzéssel összefüggésben elkövetett erőszakos cselekmények és zaklatások kezelésével a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ), a Belügyminisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a magyar modellt kidolgozó szakértők, a TÖOSZ vezetői: Schmidt Jenő elnök, Dr Zongor Gábor főtitkár mellett három település önkormányzati tisztségviselői vettek részt. Gyenesdiásról Gál Lajos polgármester, és Góth Imre önkormányzati képviselő.

Megismerkedtek a TÖOSZ norvégiai testvérszervezetének a Norvég Helyi és Regionális Önkormányzatok szövetsége által folytatott társadalmi és a háromoldalú párbeszéddel, és a harmadik oldali erőszak formáival. Betekintést kaptak a skandináv ország munkafeltételeibe és a szakszervezeteknek a munkavállalók érdekében végzett megelőző, kezelő tevékenységébe.

- Gál Lajos polgármester elmondta a program kapcsán: - A jó gyakorlatú önkormányzatok nagy örömmel üdvözölték a harmadik oldali párbeszéd köz-foglalkoztatottakat érintő pályázatát és együttműködését. Gyenesdiáson a fenntarthatósági közösségépítés gyakorlata is hozzájárulhatott, hogy a település jó eséllyel szálljon szembe a harmadik oldali erőszak 21. századi fenyegetéseivel. A norvég - magyar együttműködés folytatásaként, mind a TÖOSZ-nak, mind, pedig a norvég partnereknek felajánlotta Gyenesdiás további együttműködését a stratégiák és a befektetések ösztönzése terén.

Oslo a havas csoda

A Magyarországot beborító felhőn könnyedén szállt át a repülőnk és emelkedett a magasba, ahonnan káprázatosan szikrázó fehérsége két és fél órás gyönyörűséget jelentett az oslói utunkon.

"Minél többet utazik, annál többet nyer!" A norvég légitársaság üléseinek fejhuzatára vart mondat átvitt jelentését Ibsen földjén másnap sétálva hamar megtapasztaltuk.

A TÖOSZ küldöttség tagjaival a gépünk ablakain át figyeltük, amint lassú süllyedéssel a felhő alá szálltunk és az eltűnő nap helyét a korán beköszöntő skandináv éjszaka vette át. A reptéren számunkra szokatlan hevességgel szakadt a hó, szerencsére a pilótát és a technikát nem zavarta meg, simán értünk földet. Ilyent addig csak filmekben láttunk. A folyosóról még visszanéztünk éppen idejében, hogy lássuk a húsz sárga hókotrót, amint egymás után robogva a kifutópályán a nagy fehér semmiből kiszabadították a leszállópálya sötét csíkját. Megnyugtató érzés látni, itt valóban felkészültek a télre.

A gyorsvasút hangtalanul lopta magát velünk a városba. Kényelmesen utaztunk, csomagjainkat a lépcső mellett kialakított polcokon hagytuk, nem kellett magunkkal vinni és másnak sem jutott eszébe leszállni azzal, ami nem az övé.

Oslóban gyengén szállingózott a hó, amikor felértünk a mélyvasút Nemzeti Színház megállójában. A városra még várnunk kellett, elrejtette előlünk arcát a gyenge közvilágításban, a fényárban úszó irodaépületek és a reklámok színeibe öltözött havas fákat csodáltuk úton a szállásunkig.

Reggel az otthon megszokott időben zenélt ébresztőt az óránk. Meglepődtünk a késői napkeltén és a ránk mosolygó irodákban égő lámpákon. Jól láthatók az üres szobák a függönytelen ablakokon keresztül. A dolgozók nem takargatnak semmit. "Tisztességesen, becsületesen dolgozunk, lássa csak mindenki, nyugodtan megbízhat bennünk." Hirdetik felénk.

Az utcán sétálva is kézzel fogható az emberléptékű főváros nyugodt hangulata. A térképet épp csak elő vettük és máris mellénk lépett egy közvetlen fiatalasszony látva tanácstalanságunkat. Miben segíthet? Kérdezte.

Az útvonalat gyors bemutatása után kinyitotta előttünk táskáját! Letépett egy darabot a benne lévő napilapból és felírta rá a játékbolt nevét, hogy biztosan megtaláljuk a sok kis üzlet között. A Balaton-parti segítséghez szokva is jól esett ez a nagyfokú bizalom.

Az alkoholt az élelmiszerektől külön boltokban árulják, elrejtve a fiatalok elől. Véletlenül találunk mi is egy ilyen üzletre és borvidékről származó emberként is elámultunk a látványon. Magyarország kivételével a világ minden részéből érkezett palackok sorakoztak a hosszú polcokon. A legolcsóbb francia is száz koronába került, de akadt itt olyan is, amiért több ezret kértek a pénztárban. Sorban álltak egymás mellett, lehet rá kereslet és nem zárták el a vevők elől üvegfallal. Venni nem tudtunk, így gyorsan lefényképeztük a barátoknak, nekik is látni kell. Barátságos hölgy lépett hozzánk és sok munkája közt is kedvesen kérdezte, miért fényképezünk? Csak annyit kér, ne legyenek rajta arcok és másnak ne adjuk át. Megígértük, és ez neki így ismeretlenül is elég. Nem érdekelték a fotók, és most már nem is lehet nyilvánosan bemutatni őket.

Ebéd után találkozunk Tombor Marcellel, a magyar nagykövetség munkatársával, délutáni szabadidejében pillanatképekben mutatta be Oslót nekünk. Hamar kiderült, földinkkel ülünk egy autóban, alsópáhoki felmenőkkel rendelkezik idegenvezetőnk. Bőven kap kérdést tőlünk és a havas út mellet még a forgalomra is figyelnie kell.

A város mindig szép lehet, ezeken a téli napokon a legszebb arcát mutatta. A friss hó fehér leple alatt lüktetett az élet. Az emberek nyugodtan vették tudomásul a megváltozott útviszonyokat és még a villamosvezetőnek is maradt ereje a mosolygásra, amikor észrevette a róla készülő fényképet.

A fák és bokrok palástja egy mesefilm kelléktárából kerültek elő. A háttérből előtűnő királyi palotát nem kell szögesdróttal és kordonnal védeni, mindenki sétálhat a körülötte lévő nagy parkban, itt népszerű a monarchia. A nyári szállást is néhány méter után közönséges drótkerítés veszi körül. A család öko farm üzemeltetésével mutat jó példát a környezettudatos életvitelből.

A Viking Hajó Múzeumnál elcsodálkoztunk milyen erőforrásokkal is rendelkezik ez az ország, ahol egyetlen - felettébb jelentős - történelmi emlék köré egy egész impozáns épületet emeltek. Vörös Erik és vikingjeinek bátorságával talán csak Thor Heyerdahl vetekszik, az ő emlékét őrzi a közelben lévő Kon-tiki Múzeum. A bejáratnál egy jellegzetes Húsvét szigeteki fej köszönti az érkezőt, számuk várhatóan emelkedni fog február 24. után. A legjobb öt külföldi film között Oscar-díjra jelölték a norvég filmeseknek a neves tengerbiológus, utazóról készült alkotását. A szomszéd épület is a bátor ősöké, a FRAM sarkkutató szkúner a sarkkutatás hőskorának nagy alakjainak állít emléket.

Oszló a világ leg tisztább levegőjű fővárosa a hóesés ellenére is fűst mentes. Késő tavasszal a vegetáció beindulásakor a sok fától kellemes illat lebeghet az utcákon. A sok közpark és tér a hidegben is sétára és futásra csábít mindenkit. A legismertebb hely a Vigeland szoborpark az ember életét a születéstől a halálig különböző helyzetekben mutatja be. A szobrok hósapkában és hó ruhájukban is alkotójuk gazdag fantáziájáról és hatalmas munkájáról árulkodik. A teret uraló monolit 17 méter fölé tör, 14 évig készítette három szobrász és így is csak a mester halála után készültek el vele.

Visszatértünk a kikötőhöz, ahol sokemeletes komphajók várták a behajózó autókat, méretük alapján akár több balatoni társukat is befogadhatták volna. Nem szálltunk fel, a Nobel-békadíjasok múzeuma várt ránk és a Városháza hatalmas tornyaival, nagy óráival, szép belső festményeivel és légkörével, itt adják át a kitüntetéseket a nemzetek barátságáért és a békefolyamatokért sokat dolgozóknak.

Gyorsan elrepült az idő a Nap is a látóhatárra ért és még sötétedés előtt megpillanthatjuk a város fölé magasodó nagysáncot. Lenyűgöző méretei jelzik, a síugrás hazájában járunk, és ha időnk engedi érdemes betérni a tövében kialakított múzeumba.

A várost sötét este fedte, amikor elkezdődött a hegytetőn az élet. A munka után a norvégok autóba, vagy buszra szálltak, hozták a sífelszerelésüket és sportolással javítottak életminőségükön. Lenyűgözött minket a sok óvódás gyermek, amint piros egyenruhájukban siklottak tanáruk után. Itt találkoztunk Jeszenszky Géza nagykövettel, örömmel avatott minket kedvenc sportágának helyi sajátosságaiba. Éltünk a lehetőséggel és örömmel fogadtuk meghívását a nagykövetség esti kulturális programjára.

A szállásunkra vezető út mellett hatalmas teherautókra rakták a napközben összetolt havat és reggelre már ki is hordták a városból, mintha az utakra sosem esett volna.

Pezsgő kulturális élet az oslói magyar nagykövetségen

Kellemes február eleji téli estén az oslói magyar nagykövetségen találkoztak a norvég fővárosban élő magyar közösség tagjai hagyományos kulturális rendezvényükön, ahová névre szóló meghívóval és a hozzá tartozó fenntartott hellyel lehetett bejutni. A városban tartózkodó TÖOSZ küldöttség tagjai bekapcsolódhattak a nagykövetség életébe és részt vehettek a Magyarországon is kapható Ághegy skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam nyolcadik kötetének bemutatóján.

Kovács Ferenc helyettes szerkesztő és dr Borka László mutatta be a könyvet a jelenlévőknek, akik közül többen írásaikkal aktív részt vállaltak a megjelentetésben: Bendes Rita, Forró Tamás, Karádi Éva Henrietta, Nagy Melinda, Kunszenti Ágnes, Sárfi István és Jeszenszky Géza, akivel az est során a nagykövetség kultúra közvetítő szerepéről beszélgettünk.

- A hagyományos funkciók mellett a kultúránk terjesztése, ami mindig alkalmasnak bizonyult jó hírünk keltésére, lett az egyik legfontosabb feladatunk. - Mondta hazánk nagykövete, majd így folytatta. - Magyarok a szomszéd országok mellett, a különböző történelmi tragédiák következtében Amerikától Ausztráliáig mindenhol élnek és a kinti közösségek jelentős része igényli a magyar templomba járást, a magyar klubot és a közösségi életet. Lehetőségeink nagyban függnek a fogadó országtól, a mindenkori kormánytól és a nagykövettől. A szocialista kormányok idején nem a magyarokkal kellett foglalkozni a nagykövetségeknek.

A nyugaton élő magyarok a befogadó országok állampolgárai is. Nekik nem kell bemutatni a magyar kultúrát, bennük eleve él a rokonszenv és meg tudják sokszorozni a követség hatását, velük foglalkozni elemi érdekünk. A hivatalos feladatom mellett, miközben igyekszem norvég diákokat és turistákat Magyarországra hívni, nagyon fontosnak tartottam az itt élő magyarok felkarolását. Két magyar szervezet is működik nagyon laza kapcsolatban a nagykövetséggel, ezen igyekeztem változtatni és úgy látom nagyon jól fogadták törekvéseimet. Egymást erősítjük, a követségen sokkal több programot rendezünk. Élet költözött a falak közé a munkaidő után is. Sokrétű programmal segítjük az itt élő magyarokat, vendégeket hívunk, főző estet szervezünk, előadásokat tartunk és filmklubot is működtetünk. Legutóbb szenvedélyemből fakadóan sí estre került sor. Nagy örömmel tapasztalom, egyre többen vesznek részt rendezvényeinken, aminek sajnos az anyagiak korlátot szabnak. Szeretnénk szellemi munícióval közel kerülni a norvégokhoz is, ebben a nem könnyű feladatban sokat segíthetnek az itteni magyarok.

- Milyen szempontok alapján választják meg az előadásokat?

- Sokszor játszik szerepet a véletlen, meghívjuk a Norvégiában tartózkodó neves előadókat egy előadásra, amiben a személyes kapcsolatok, barátságok sokat számítanak. Örömmel vállalta nálunk a megjelenést É. Kiss Katalin nyelvészprofesszor és Jankovics Marcell általános iskolai osztálytársam, akit új rajzfilmje- Az ember tragédiája - kapcsán hívtunk meg. A kötetlen beszélgetéseken kapott ötletekből már most látszik, gazdag programunk lesz ebben az évben is.

Szeretném élénkíteni Magyarország és Norvégia közötti tudományos és kulturális kapcsolatokat. Amikor tudomást szerzünk valakinek az érkezéséről, igyekszünk segíteni tevékenységében és találkozót szervezni a helyi magyarokkal.

- Milyen lehetőségei vannak egy-egy megye kiemelt segítésére, mint Zala megye?

- Norvégia keveset tud Magyarországról, az utóbbi években megjelent hírek is inkább negatívak, sem mint pozitívak voltak. Békés megyétől kaptam felkérést megyéjük képviseletére a náluk kialakított Ibsen ház kapcsán, nagyon egyoldalú partnerség alakult ki.

Elsősorban a gyógy túrizmust lehetne kiaknázni. Norvégiából egyre többen keresik fel Magyarországon a fürdőket és nagyon jó benyomással térnek haza. Sárvár komoly híre mellett meg lehet teremteni Zalakaros népszerűsítését és meg kell ragadni a Gyenesdiáson edzőtáborozó norvég futóvadlövő válogatottban rejlő lehetőségeket is. Jó lenne, ha az ilyen kapcsolatokról a magyar nagykövetség is tudna. Megkeressük az egyesületet, vagy személyt és meghívjuk rendezvényeinkre, mint a nemzeti ünnepi fogadásra, a létrejött kapcsolat ápolására a megszerzett kedvező benyomást ismerősei között is terjessze. Ilyenkor meg kell keresni a nagykövetséget, bíztatni tudom a kapcsolatfelvételt.

Ij