„Hópihe” Bentley: a farmer, aki beleszeretett a hópelyhekbe

Ugyan a brokkoli is tökéletesen bizonyítja, hogy a természeti jelenségek geometriáját magyarázó fraktálelmélet megáll, brokkoli-bemutatótermet, netán brokkolikról készült fotóknak szentelt múzeumot még senki sem nyitott. Hópehelymúzeumot viszont igen. Az első, aki fényképezőgépével megörökítette a hógolyók alapanyagát, Wilson A. Bentley, egy amerikai farmerből lett fotográfus volt – valósággal beleszeretett a hópihékbe, amikor felfedezte, milyen összetett rend alakítja szépségüket. A 19. század második felében járunk, amikor a kamasz Bentley egy öreg mikroszkóp segítségével elkezdte tanulmányozni a természet illanó csodáit. Mint később maga írta, lenyűgözte, hogy minden hókristály valódi mestermű és olyan egyedi dizájn, amely az olvadással örökre és megismételhetetlenül eltűnik a világból.

A természeti jelenségek, objektumok geometriai leírása köztudottan elképesztően bonyolult, egy jól hangzó, és viszonylag szélesebb körben is ismert fogalom azonban segíthet eligazodni: a fraktál. Az elnevezés azokat a végtelenül komplex matematikai alakzatokat jelöli, amelyekben legalább egy felismerhető ismétlődés tapasztalható. És hogy mi az igazán lenyűgöző a fraktálokban? Leginkább az, hogy egy kisebb rész felnagyítva mindig ugyanolyan struktúrát mutat, mint egy nagyobb rész. Ha nem akarunk hosszasan bajlódni a fraktál tankönyv ízű magyarázatával, a természet szerencsére tálcán kínálja a látványos példákat. A fraktálelmélet egyik legesztétikusabb példája nem más, mint a hópehely.

Először elkezdte lerajzolni a hópelyhek szerkezetét, de a látvány komplexitása érhető módon más megoldást kívánt. Hosszas kísérletezés után alakította ki végső munkamódszerét. Harmonikaszerűen kihúzható, úgynevezett „fújtató” kamerát rögzített a mikroszkópra, a hópelyheket fekete iskolatáblára helyezte, mindezt természetes nulla fok körüli hőmérsékleten. 1885-ben örökített meg először hókristályt, ezt több mint 5000 felvétel követte. Egyszer sem talált két egyformát.

Az autodidakta farmer felvételei számos magazinban jelentek meg illusztrációként, 1931-ben könyv formában is publikálta munkáit. Bentley egy nappal szenteste előtt halt meg ugyanebben az évben, tüdőgyulladást kapott, miután hat mérföldet gyalogolt a hóviharban újabb modellek után kutatva. Emlékének állandó kiállítást szenteltek szülőhelyén, az Egyesült Államokban található Jericho városában. Több mint ezer felvétele egy honlapon is böngészhető. Felbukkan továbbá a neve egy rockzenekar egyik számában, valamint mesekönyv is született az életéről „Snowflake Bentley” címmel 1999-ben.

A hódító hókristály

Persze nem Bentley „fedezte fel” a hópelyhek varázslatos gazdagságát. Johannes Kepler, René Descartes vagy a mikroszkópos megfigyelések terén komoly előrehaladást elérő Robert Hooke: nagynevű tudósok, akiknek az érdeklődését felkeltették a hókristályok. A hókristály számtalanszor előbukkan a populáris kultúrában is. A Harcosok klubja című filmben például így emlékeztet bennünket a főszereplő tömegember mivoltunkra: „nem egy gyönyörű és páratlan hópehely vagy”. Az Agymenők című sorozat egyik tudós szereplője pedig azzal fejezi ki szerelmét a szomszédban lakó szőke szépség iránt, hogy meglepi egy, az Antarktiszról származó tartósított hókristállyal. Aki pedig szeretné kipróbálni magát a hókristálykészítésben – ha csak virtuálisan is –, látogassa meg ezt az oldalt.