„Ahol a kincsed, ott a szíved” – ez a Szent Lukács evangéliumából vett idézet (12, 34.) volt a zarándoklat mottója, amely a hit, az Istenhez tartozás, az Istenhez vezető utak és a család (mint az Egyház legkisebb és legelső közössége - Ecclesiola) értékeiről, kincseiről adott lelki útbaigazítót és feladatokat minden résztvevőnek. A minden mozzanatában vidám, játékos és ugyanakkor megszívlelendő útravalót nyújtó zarándoklat első állomása a keszthelyi kármelita Kis Szent Teréz-templom (a magyarországi kármeliták központi kolostorának bazilikája) volt, ahol a lengyel származású Pawel Denisiewicz missziós atya, helyi plébános fogadta nagy szeretettel a több mint háromszáz fős családos zarándok-közösséget. Bemelegítésül mindjárt tanított is az egybegyűlteknek egy lengyelből magyarra fordított ifjúsági éneket, melynek sorait tapssal, kifejező gesztikulációval kellett kísérni, s arra adott példát, hogy az Úr az emberek (kicsik és nagyok) barátja, s a bajban karját nyújtja gondoskodón felénk. Az éneket a nap folyamán többször is elénekelték a zarándokok.

Szakács Péter, az egyházmegyei családpasztoráció papi vezetője Padre Pietro vándorprédikátor jelmezében megtérésre szólította fel az egybegyűlteket, majd meghirdette a nap vezérfonalaként azt a kincskereső-programot, amely a találkozót egységbe fogta. A gyerekeknek a templomban meg kellett keresniük a kincskeresés állomásainak helyszíneit jelző lapokat, s ezzel egy térképet készíteni a kincskeresés útvonaláról.

Majd szentmise következett, ahol szentbeszédében Pawel atya Kis Szent Teréz életéről, a kármeli lelkiségről, s arról az elkötelezettségről beszélt a családoknak, amely nem elégszik meg a passzív kereszténységgel, hanem tettekben megmutatkozó vallásgyakorlást jelent, mindenkinek a maga lehetőségei, meghívottságát jelző feladatai szerint. Kis Szent Teréz a kicsiknek szóló, Istenhez vezető kis utakról ad példát a szentek közösségében – mutatott rá.

A nap második állomása a keszthelyi főplébánia Magyarok Nagyasszonya temploma volt, ahová a térkép útvonalát követve gyalogosan, zászlókkal érkeztek meg a zarándokok, s ahol Tál Zoltán plébános Szent Ferenc lelkiségéről elmélkedett, bemutatva azokat a kincseket, amelyek a szegénység erényei, legfőbb értékei. Innen a zarándokok a Balaton-partra a zenepavilonhoz vették az útirányt, ahol letelepedve a parkban Kiss Csaba, a kármelita templom kántora zenés tanúságtétele következett a családról, a családok értékeiről, kincseiről.

Jóízű ebéd várta a csoportot az egyetem vízitelepén, végül egy izgalmas hajóút következett a Balaton vizén, ahol a Csobánc ellen, fedélzetén a családokkal, a veszprémi cserkészek „fregattája” kalóztámadást intézett a hajón elrejtett kincs megszerzéséért. Miután a támadást sikeresen visszaverték Padre Pietro vezetésével, megkerült a kincs is egy ládában; szép színes kövek, kavicsok között megtalálták a gyerekek azt a kulcsot, amely a szíveket nyitja, a szeretet kulcsát, Mert a szeretet a legfőbb kincs, amely a családokat, a barátságokat, az embert az Istennel örökre összeköti – fogalmazódott meg a zarándoklat epilógusaként. A zalaszentgróti plébánia gitárcsoportjának koncertje zárta a találkozót.