„A nádasnak nem a csónakok ártanak, hanem a hozzá nem értő emberek, az ostoba intézkedések, a haszonszerzés pusztító igyekezete. A körbebetonozott déli part pusztítása nem összemérhető néhány ostoba horgász nádba vájt halfogó öbleinek tájsebével. Ezeket a helyeket valóban hatósági intézkedésekkel kell felszámolni, és a nád vissza fog települni. A nádas védelmébe vont kishajókhoz vezető keskeny pallók, melyeket a gondos gazdák télre a támaszokkal együtt visszabontanak, mindig is részei voltak a parti telkeken élők hajózási infrastruktúrájának. Ettől sem a nád, sem a társadalom érdekei nem sérültek.”

A porthole.hu-ról, a hajózók, hajósok internetes portáljáról idéztünk, az írást a mostanában számos fórumon taglalt téma ihlette: büntethetik azokat a csónakosokat, akik nem kikötőben tárolják ladikjaikat. Csak az elmúlt egy hét leforgása alatt előbb a Balatoni Szövetség, majd a Balaton Fejlesztési Tanács ülésén sürgették: épüljenek csónakkikötők, ha már egyszer így szigorodott a szabályozás. A fejlesztési tanács ülésén elhangzott az is: talán előbb ezeknek a létesítését kellett volna államilag is szorgalmazni, támogatni és csak utána büntetni.

„Ezen a tavon akkor is volt hajózás, amikor még nem voltak védett kikötők. A parti népek csónakokból halászták a halat, hajók szállítottak embert, terményt követ és a hajózás igényeihez igazították a kikötés műtárgyait is – írja a porthole.hu. – A csónakok, kisebb hajók parti nádasok védelmében, a nagyobbak a nyílt vízen, horgonyon vagy bóján vesztegeltek. A déli partot gyakorlatilag körbebetonozták, nagy befogadóképességű medencés kikötőket is kialakítva. Nyilván az őshonos nád jelentős részét sikerült kipusztítani, de a tó ezt is kibírta. Nem is volt semmi baj mindaddig, amíg a hajózás nem vált hangsúlyosan üzleti vállalkozássá. Megjelent a profitorientált kikötőépítés. Még ezzel sem lett volna baj, ha a kikötő-tulajdonosok érdekei nem jelentek volna meg a törvényi szabályozásban, korlátozva a hajósok szabadságát, lehetőségeit. A gazdaságos kikötő-üzemeltetés érdekében kiszorították a kishajókat, a legtöbb helyen elbontották a sólyákat, vagy a vízretételt elrettentő árakkal akadályozták.

A tőkesúlyos hajók bevonultak a kikötőkbe, a kicsik meg kiszorultak. Több ezer csónak, kishajó korhad, pusztul az üdülőtelkeken. Eltűntek a strandokon bérelhető szépséges egy- és kétpárevezős balatoni klinker csónakok, hogy helyükre a köztudottan életveszélyes plasztik hajtányok kerülhessenek.”

A szakportál úgy látja: egy életforma szűnik meg a Balatonon. „A nádasok védelmében megbúvó csónakok, kisvitorlások az évszázados gyakorlat ellenére most alantas törvényszegővé váltak. A jelenleg érvényes rend szerint a szabadidős hajózásnak nincs jövője.”

IJ