, így a leánykoncér és a kurta baing előtt ő lett az év hala 2013-ban.

Több mint 6700-an keresték fel a Társaság honlapját, hogy leadják szavazatukat az év halára. A menyhal magasan győzött, a szavazatok 53 százalékát kapta, míg a leánykoncérra 35, a kurta baingra 12 százalék jutott.

A Magyar Haltani Társaság elnöke, Harka Ákos szerint a választás elsősorban az őshonos halaink megismertetését célozza. A győztesnek nem jár aranyérem, jutalma csupán annyi, hogy nagyobb figyelmet kap a tudományos kutatásban és ismeretterjesztésben.
Ismerkedjünk meg tehát az év halával, amelynek több népies elnevezése is ismert: kutyahal, téliharcsa, méhal, ményhal, menyus, törzsökhal, nagyagyú hal, tarka meny(hal)! A balatoni horgászok nemigen találkoznak vele, hiszen elsősorban folyóinkban él ez a különös, télen aktívvá váló hal, ami a tőkehalfélék egyetlen hazai képviselője..
Zöldes-barnás színű, márványozott teste nyúlánk, a feji részén fölülről, farki részén oldalról lapított. Feje aránylag rövid, de széles, a szeme kicsi. Szája nagy, félig alsó állású, benne apró, hegyes fogak vannak. Szájhasítéka vízszintes, oldalról nézve a szem alá, többnyire annak hátsó vonaláig ér, alsó állkapcsáról egyetlen bajuszszál csüng. Két hátúszója közül az első rövidebb, 9-15 sugár támasztja, a második igen hosszú, sugarainak száma 68-90. Farkalatti úszója is nagyon hosszú, 63-85 sugarú. Különálló farokúszója kicsi, szimmetrikusan lekerekített. Hasúszói szokatlanul elöl, a toroktájon helyezkednek el. Pikkelyei nagyon aprók, alig észrevehetők. Oldalvonala a test elején folytonos, a farokúszó közelében szakadozott. A nagyobb példányok hossza 40-50 cm, a kiló körüli példányok már eléggé ritkák.
Az élénkebb sodrású hideg vizet és a kemény aljzatot kedveli, ezért nagyobb folyókban a pér-, paduc- és márnazónában érzi igazán jól magát. Jó alkalmazkodásának köszönhetően azonban az erősebben felmelegedő dévérzónában is megél, de ott nyári álmot alszik. Fenéklakó hal, többnyire a kövek között vagy a part üregeiben búvik meg.
Három-négyévesen válik ivaréretté, szaporodása decembertől februárig tart. A folyók és nagyobb tavak mélyebb részein ívik, több részletben. Az ikra kezdetben lebeg, később a sóderes mederfenékre tapad. Az ikraszemek száma nőstényenként 300 ezertől 1 millióig terjed, átmérőjük kb. 1 mm.
Táplálékát elsősorban fenéklakó gerinctelen állatok alkotják, a 20 cm fölöttiek érnek át ragadozó életmódra. Téli hónapokban szoktak kimondottan menyhalra horgászni a folyókban, halszelettel, babahallal. Húsa nagyon finom, szálkamentes, viszonylag nagyméretű mája pedig igazi csemege.
Az Országos Horgászrend előírása szerint a menyhal méretkorlátozással védett hal, a legkisebb kifogható mérete 20 cm. A Magyar Haltani Társaság támogatja a horgászok azon kezdeményezését, hogy a faj legkisebb kifogható méretét a jelenlegi 20-ról 25 centiméterre emeljék. Így minden példány eséllyel vehetne részt az állomány további gyarapításában.

IJ