Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár arról is beszélt: a nyáron járt a Balaton-parton és észlelte, hogy milyen kicsi a víz. – A szaharai meleg légtömegek benyomulnak az Atlanti-óceánig és meggátolják a nyugati áramlást, az esőfelhők így nem tudnak Közép-Európáig jutni – taglalta az államtitkár. – A Visztula is majdnem kiszáradt. Nincs víz a Balaton vízgyűjtőjén sem. A van víznek a nincs víz az ellentéte, most ezt az időszakot éljük. De a meleg légtömeg nem mindig zárja le a nyugati áramlást, s ha a felhők mégis eljutnak a vidékünkig, akkor hirtelen nagy mennyiségű esők fordulhatnak elő. Ezért aztán azt kell megoldanunk, hogy tárolni tudjuk az esővizet. Árvízi- és záportározókat alakítunk ki e célból.

A Balaton mederkotrása azonban nem megoldás Illés Zoltán szerint. – Először is hol van hely a kikotort iszapnak, több tízezer köbméternyinek? – tette fel a kérdést. – Melyik az a Balaton-parti önkormányzat, amelyiknek akad ilyen területe, amelyik hozzájárul a zagyelhelyezéshez? Messzebbre szállítani pedig igen költséges megoldás volna. Egyébként is, ha egy helyről kikotorják az iszapot, akkor a víz oda, a mélyebb területre folyik, azaz tovább csökken a vízzel borított mederterület. Épeszűek vagyunk? A mederkotrás semmire nem megoldás!

Ehhez képest a vitorlások a nyár eleje óta „S.O.S.-jelzéseket” adtak le, főleg a nyugati-medencében, mert az alacsony vízállás és a felgyülemlett iszap miatt egyes, mélyebb merülésű hajók nem tudtak már ki-beállni a kikötőkbe. Horváth Gyula, a Balatoni Hajózási Zrt. vezérigazgatója jó előre, még a szezont megelőzően arra figyelmeztetett: kotornának ők, csak nincsenek kijelölt zagyterületek. Nagy sokára érkezett meg a vízügy válasza: ez nem állami feladat.

A hajózási társaság idő közben az iszap elhelyezésére alkalmas területeket talált, s folyamatosan végzi a mederkotrást. – Kotorni kell, mert a kikötők üzemeltetőinek az a feladata, hogy megfelelően karbantartsák a létesítményeket – így Horváth Gyula. – A zagyterek biztosítása pedig véleményem szerint állami feladat volna. Hatszáz négyzetkilométert átkotorni persze nem lehet, ott kell ezt megtenni, ahol sürgető. Ilyen lesz most a Balatoni Hajózási Zrt. siófoki sólyatere, ahol az alacsony vízszint miatt már a kis merülésű vízibuszokat sem tudjuk a partra húzni a szokásos és a hatóságok által is előírt szezont követő átvizsgálás céljából. Hamarosan tehát ott végezzük el az iszapkotrást. A szigligeti kikötővel végeztünk, jelenleg a badacsonyi van soron, mely nagyon eliszapolódott. A kikötők daruzóhelyeire is figyelünk, mert a mély merülésű vitorlások azokat sem tudják majd a szezon végeztével megközelíteni kotrás híján. Kotrási igény tehát bőven akad és szerencsére területeket is találtunk hozzá. Most például Fűzfő és Balatonkenese között a kőszórás és a sínek közötti MÁV-ingatlant töltjük, ahová tizenötezer köbméter iszap fér.

A vezérigazgató arról is beszélt: a közeljövőben kerül a parlament szakbizottsága elé a balatoni vitorláskikötők témaköre, s ennek részeként kerülhet szóba a kikotort iszap újrahasznosítása ipari, mezőgazdasági célokra.

Az, hogy a víz a kikotort iszap helyére folyik, emiatt tovább csökken a vízszint, olyan gyermeteg, hogy erre komoly szakember jóérzésből nem mond semmit – reagált egy hozzáértő Illés államtitkár szavaira. Megkérdeztük a hangját már a Duna-körben is hallató környezetvédőt, a tél kivételével Balatonföldváron élő Hajósy Adrienne-t is, aki utánanézett és arra jutott: nincs rá adat, hogy ki, mikor, hol és mennyit kotort. Egy árva 2003-as, már hatályon kívüli kormányhatározat írja a középtávú tervek között, hogy a Keszthelyi-öbölben lepelkotrást és a Szigligeti-öbölben kotrást kell végezni, valamint ki kell alakítani a zagykazettákat. Hogy milyen pénzből, arról nem szól.

– A kotrás ügyét balladai homály takarja, ám az elmúlt hónapokban tartott Balaton-konferenciákon rendre előjött a legfontosabb teendők között a mederkotrás és ami fontos, szakemberek részéről – mondta Hajósy Adrienne. – Ami tény: a Balaton vízminősége 1995 óta jó, köszönhetően a múlt század nyolcvanas éveiben kezdődött intézkedés-sorozatnak, amely az eutrofizáció (elnövényesedés) csökkentését célozza. A legfontosabb beavatkozások: a Kis-Balaton tározó kialakítása, szennyvíz-tisztítás és kivezetés a vízgyűjtőről, a térség műtrágya-felhasználásának csökkentése, no meg a kotrás. Erre a foszforterhelés csökkentése miatt is szükség van. Ezzel ellentétes szakvéleményről ez idáig nem hallottam.